Reymontnak a nagy lengyel realista írónak az itt egybegyűjtött elbeszélései ugyanazokat az erényeket tükrözik, mint főműve a Parasztok. Meglátja a városi és a falusi szegénység életét, a nyomort, a sötétséget, de ugyanakkor nem marad érzéketlen szemlélő, hanem állást foglal, részvétet és gyűlöletet kelt, elítéli az igazságtalanságot. Amit meglát, művészi erejű drámai feszültségű képekbe foglalja. Erénye ezeknek az elbeszéléseknek, hogy témájuk igen széles skálájú hangulatban is változatosak. A tragikus hang mellett megszólal a derűs idilli hang, sőt a szatíra is. Ahogy a kristály is minél több lapra csiszolva villantja fel minden szépségét, Reymont tehetségét is sokoldalúan ragyogtatják fel a Népítéletben szereplő elbeszélések.