Nincs még egy költő az elmúlt bő fél század amerikai költészetében, aki annyi fejtörést okozott volna a kritikusoknak és az olvasóknak, mint John Ashbery. Költői pályája 1955-ben indult, de a valódi áttörést az 1975-ös mű, az Önarckép konvex tükörben (Self-Portrait in a Convex Mirror) hozza el a számára, mely a rákövetkező évben elnyerte az amerikai líra hármas befutóját: a Pulitzer-díjat, a Nemzeti Könyvdíjat és a Nemzeti Könyvkritikusok Körének Díját is. Az Önarckép konvex tükörben az amerikai posztmodern költészet alapműve lesz, és már a megjelenése körüli években a kortárs költészet klasszikusaként kezdenek beszélni róla. A közelmúlt világlírájának egyik mérföldköve végre magyarul is olvasható. John Ashbery (1927-2017) amerikai költő, műfordító, esszéista. Rochesterben született, az ötvenes évek elejétől New Yorkban élt, s a számos kritikus és irodalomtörténész által az utolsó nagy hatású avantgárd csoportosulásnak tartott New York-i költői iskola meghatározó alakja lett. Több mint harminc verseskötete jelent meg életében, köztük a talán legfontosabb, Önarckép konvex tükörben 1975-ben. A háború utáni amerikai és egyetemes líra legnagyobb hatású alkotóinak egyike. „Az angol nyelven alkotó költők közül senkinek sincs nagyobb esélye Ashberynél arra, hogy kiállja az idő szigorú ítéletét...” – Harold Bloom „Hivalkodástól mentes stílus, a nyelv lenyűgöző könnyedsége, amely szinte mindig elvarázsol... Senki sem ír úgy, ahogy Ashbery...” – Paul Auster