Napjaink egyik legagyafúrtabb és legolvasmányosabb társadalomkritikusa ezúttal új nézőpontból – a lakóhelyükön keresztül – közelíti meg New York City kemény és szelíd nőit.

Az Ötödik sugárút 1. – amely nem egyszerűen egy házszám, hanem egy híres épület neve – tornyos art deco remeke Manhattan egyik legrégebbi és legmenőbb történelmi negyedében emelkedik. Olyan lakóház ez, ahol így vagy úgy, de meg kell dolgozni a bejutásért. Candace Bushnell új regényében ezen épület körül forog az itt lakó és a beköltözni vágyó hősnők élete. A kockázatialap-kezelő mogul nejétől az éltes társasági rovatvezetőnőn át a Los Angelesből ide menekült szabad szellemű művésznőig minden szereplő e híres toronyház fedele alatt kívánja megvalósítani az álmait.
 
Az Ötödik sugárút 1. éles szemű megfigyelésekkel és könyörtelen látlelettel szolgáló mai történet régi és újgazdagokról, amely robbanó elegyet kever Edith Wharton New York „aranyfüstös éveit” ábrázoló mesterműveiből és F. Scott Fitzgerald jazzkorszaki meséiből. Bushnell manhattani hősei évtizedekkel később ugyanazért törik magukat, mint irodalmi felmenőik: hatalomra, hírnévre, sikeres házasságra – vagy legalább a látszatára – vágynak. De Bushnell regénye annyira eredeti és friss, hogy az olvasó úgy érzi, most találkozik először a szexuális játszmákkal, az ingatlanszerzéssel és az egy nap alatt elveszített vagyonokkal.
A Szex és New York, akárcsak az azt követő művek olyan írót mutatnak, akinek határozott tehetsége van a város aktuális korszellemének megragadására; ahogy az egyik kritikusa fogalmazott: „hátborzongató, hogy mindig egy kicsivel előbb érzékeli a kanyart”. Könyvről könyvre egyre elmélyültebb, de olyan könnyű kézzel ír, hogy az összetett művei sem tűnnek nehéznek. Olyannyira valósághűek és szinte maguktól bontakoznak ki a történetei, hogy elsőre úgy tetszik, bárki megírhatná őket – de valójában senki nem ír olyan regényeket, mint Candace Bushnell. Szerencsénkre most itt a legújabb, az Ötödik sugárút 1.