Petelei István (1852–1910) a 19. század utolsó harmadának szerzőjeként harminc éven keresztül írta különös hangulatú, meglepően modern írói eljárásokkal kísérletező novelláit.
A monográfia ezek hatásmechanizmusaival, kiadás- és recepciótörténetével s az életműhöz kapcsolható kanonizációs folyamatokkal foglalkozik. Teljes bibliográfiáját nyújtja az író könyv alakban kiadott elbeszéléseinek, bemutatja, miként alakult a Peteleinovellakánon az elmúlt mintegy száztíz évben. Megvizsgálja a novellaéletmű és a magyar oktatás kapcsolatát, elemzi az író elbeszéléseiben
megjelenő gyermekképet. Összegyűjti és bemutatja a recepciótörténet toposzait, majd összesíti és értelmezi a novellák valamennyi, az író életében történt közlését.