Vöröskéry Dóra világában őrült csokoládéboltosok, bosszúálló sellők és beszélő állatok élnek. Az apokalipszis lovasának van egy öccse, az ördögnek pedig egy lánya. A poklot őrző konyhásnő nem kedves, de legalább a gyerekek ártatlanok. Persze jut hely a modern kor gyarló kisembereinek és a feledésbe merülő isteneknek is.
És mindenki teszi a dolgát.
A Röpképtelen madarak novellagyűjtemény, amely ezer nevető varjúként ront az olvasóra. Meséket beszél el egymás mellett élő emberekről, hihetetlen kalandokról, érthetetlen tettekről.
 
VÖRÖSKÉRY DÓRA
Békéscsabán született 1995-ben. Szegeden tanul szociális munka szakon, a Röpképtelen madarak az első kötete. Szereti a csokoládét, a szörnyfilmeket és a békákat.
 
 

"– Kocsmát mézeskalácsból építeni azért praktikus – kopogtatta meg a nagydarab csapos a sütifalat –, mert ha valaki meleg tejet rendel, van mit tunkolni.
– Gyakran kérnek tejet? – lepődött meg a fiú.
– Nem – gondolkodott el az öreg. – Nem volt még rá példa.
A frissen felvett pultos bőszen bólogatott, jegyzetelt.
– Arra figyelj még, hogy hatkor nagy tömeg lesz, mert lejár a műszak. Mindig ide jönnek a munkások.
– Miféle munkások?
– Légvárakat építenek. Megpróbálják eladni őket, de nincs rajtuk ajtó, ablak. Mert légvárak, ugye."