„Nem mi vagyunk az egyetlen állatfaj, amely tudatában van a halandóságának.”

Amikor az oposszum veszélyt érez, holtnak tetteti magát: teste kihűl, légzése lelassul, és rothadó tetem szagát árasztja. Susana Monsó humorral, empátiával és tudományos alapossággal tárja fel, hogyan reagálnak az állatok a halálra, a veszteségre és a gyászra. Hangyák, csimpánzok, kutyák, varjak, elefántok és bálnák történetein keresztül érvel amellett, hogy a halál fogalma széles körben elterjedt az állatvilágban, és a halálhoz való viszony nem kizárólag emberi tapasztalat. A filozófiát a viselkedéstudomány és az összehasonlító pszichológia legújabb eredményeivel ötvözve kérdőjelezi meg az emberközpontú gondolkodás mélyen gyökerező előítéleteit.
„Egy nőstény oroszlán, amely elpusztulna, ha nem ölne, és egy gazella, amelyet folyamatosan az a veszély fenyeget, hogy megeszik, valószínűleg sokkal erőteljesebben tapasztalja meg a halál realitását a mindennapjaiban, mint a legtöbbünk.”

A Schrödinger oposszumát a The New Yorker 2024-ben az év legjobb könyvei közé választotta.


Susana Monsó (1988) spanyol filozófus, egyetemi oktató. Az állatok elméjét, szociokognitív képességeit és ezek etikai vonatkozásait kutatja.