„– Csak egy pillanatra láttam. Pár másodpercig. Egy olyan nyolcvan év körüli nő lehetett, talán öregebb. Derékig érő, hosszú, ősz haja volt és anyaszült meztelenül állt az úttesten. Somlyói felnézett a jegyzetelésből.
– Micsoda?
– Mondtam, hogy hülyének fog nézni. Márpedig teljesen pucéran mászkált ott. Egy sovány, inas asszony volt, a haja így lebegett körülötte – mondta, miközben a levegőt legyezgetve próbálta demonstrálni. Somlyói elismerően bólintott, értékelte az igyekezetet.
– És látta már korábban azt a nőt?
Tamás megrázta fejét.”

„De ki engedheti meg magának, hogy szabadon érezhessen akármit, ha figyelő szemek követik mindenhová? Hogy érezhet szabadon az ember egy kicsi településen? Szabályok kötik az embereket, megszólják azt, akinek a viselkedése nem konform, ezért mélyre szorítjuk dühünket, ami kelepcébe zárva viszont egyre csak rothad és növekszik bennünk. És aztán szemmel verünk, rosszat kívánunk, ütünk, gázolunk, ártunk. Felborítják bennünk az egyensúlyt a sok ördögök, nem látjuk tőlük, hol a határ, s ha nem tudunk mit kezdeni szorító érzelmeinkkel, kiszabadulnak, megtörténik velünk a legrosszabbtól is rosszabb.”

„Mennyire hétköznapi is az indulat elszabadulása, s abból mégis mennyire rendhagyó tragédiák tudnak kibontakozni.”
Terék Anna

Horváth Adél (1999) orvos, író. Debrecenben él.