Torma Zsófia Csicsókeresztúr 1832. szeptember 27. – Szászváros 1899. november 14.
A Kárpát-medence legértékesebb neolitleleteinek felfedezője, amit ma tordosi leletek néven ismerünk.
Kutatásai során különböző töredékeket talált, amelyeknek a székely rovásírásra emlékeztető jelei a sumer–akkád és az erdélyi jelek összehasonlítására vezették. Így bizonyítva egy nyolc-kilencezer éve a Kárpát-medencében írással rendelkező népnek a létét és továbbélésének a lehetőségét. A maga korában ez értetlenséggel találkozott. A külföldi tudós társadalom többnyire nem ismerte a magyarok ősi írását, a rovásírást. Ezért Torma Zsófiának nem hitték el, hogy leletei nem a római, hanem az őskorból származnak.
A szakirodalomban való tájékozottsága, nyelvismerete rendkívül széles volt, ismerte a magyar, a német, a francia, az angol, a görög, a latin szerzők műveit, az elsők között foglalkozott barlangkutatásokkal, és bizonyította, hogy az akkori Magyarország területén a jégkorszakot megelőző korban is élt ember.
Hazájában nem fogadták érdeklődéssel írásait, így 1894-ben Jénában németül jelenik meg a Néprajzi összehasonlítások című műve.
 
A sumér nyomok Erdélyben című műve is kitartó tudományos munkájának köszönhető.