A keresztény egyházak a szekularizált világban gyakorolják-e még a személyes megszólítást, merik-e a transzcendencia és spiritualitás igazságait felmutatni a templomok falain kívül? Vagyis: csak követik a világot ahelyett, hogy hatásuk lenne rá?

Jelen munka a Magyarországi Evangélikus Egyházra vonatkoztatva azt vizsgálja, hogy ha lehet ilyen hatás, akkor azt miképpen határozzák meg, adnak számára irányt és mozgásteret a magyarországi evangélikusság szociológiai, szociálpszichológiai, hitmegélési és szervezeti?/?közösségi jellemzői.

Fábri György (1964) bölcsész-társadalomkutató, főbb kutatási területei: társadalomelmélet, tudományfilozófia, egyetemfilozófia?/?-szociológia, tudománykommunikáció, vallásszociológia. Megközelítésének sajátossága, hogy ezen területeken aktív cselekvőként is szerepelt mint a hallgatói önkormányzatok országos szövetségének alapító elnöke (1988-1991), az MTA kommunikációs igazgatója (2000-2009), az ELTE rektorhelyettese (2010-2014), a Magyarországi Evangélikus Egyház egyházkerületi felügyelője (2012-), tudománykommunikációs projektek indítója (2002-).