Sztehlo Gábor evangélikus lelkészt Budapesten érte az 1944. március 19-i német megszállás. Ekkor kezdődik a történelmi tényeken alapuló regény cselekménye, amely Sztehlo embermentő tevékenységét követi nyomon.

Friedrich Born segítségével harminckét otthont hoztak létre a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt, ahol kétezer, többségében zsidó magyart mentettek meg, akik közül mintegy ezerötszázan még kiskorúak voltak. Sztehlo abban a tudatban szervezte és irányította a menekítést, hogy lelepleződés esetén nem csupán önmaga, hanem felesége és gyermekei életét is veszélyezteti. Igazi hős volt, akit semmi sem rettenthetett el attól, hogy egyedül Isten igéjét követve élje életét, ugyanakkor esendő ember, aki kérlelhetetlen makacssággal járta a saját útját.

A regény létünk legnagyobb és legnehezebb kérdéseit veti fel. Ha nem is tud mindenre választ adni, abban határozottan állást foglal, hogy az egyetlen helyes út csakis az lehet, amelyen járva emberi mivoltunk megőrizhető.