Németországban a sajtó talán a legfontosabb közvélemény-formáló erő. Az elmúlt két évtizedben Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából különösen fontos elvárássá vált, hogy a német olvasóközönség tárgyszerűen és kiegyensúlyozottan vélekedjék az itthoni és a Kárpát-medencei magyar vonatkozású eseményekről. K. Lengyel Zsolt, a korábban csak Münchenben, 2009-től Regensburgban is működő Magyar Intézet vezetője 1993–1994-ben alapos havi és alkalmi, a tudományos irodalomra is kiterjedő szemléket készített arról, hogy a német politikai sajtó hogyan, milyen hatások nyomán minősíti a magyarországi rendszerváltozás folyamatait, valamint a magyar kisebbségek helyzetét a kommunista rendszerek összeomlása után. A dolgozatok a legizgalmasabb pillanatokat ragadják meg, például az első demokratikusan választott kormány utolsó háromnegyed évét, majd a második szabad választások körülményeit – és következményeit. A sajtóelemző tudós döntően a legnépszerűbb lapokat szemlézte, elsősorban a hamburgi Der Spiegelt, a berlini Die Weltet, a frankfurti Frankfurter Allgemeine Zeitungot és a müncheni Süddeutsche Zeitungot. Rendszeresen értelmezte a Neue Zürcher Zeitung tudósításait is. Általános megállapítása szerint a német politikai, illetve politológiai közvélemény kezdetben rokonszenvvel kísérte a magyarországi rendszerváltozást és a magyar kisebbségek útkeresését a környező országokban, 1993 nyarára azonban többnyire kedvezőtlenre módosult az álláspontja e témakörben. Közismert, hogy a német Magyarország-kép ma is terhes azoktól a „tisztázatlanságoktól”, amelyek korai köztudatba kerülését K. Lengyel Zsolt pontosan azonosítja két évtizeddel ezelőtt keletkezett, e könyvben kiadott sajtójelentéseiben.