Szepes Mária Varázstükör c. ezoterikus regényét a Vörös Oroszlán után írta.
A varázstükör főhőse Kornét Gábor újságíró barbár idők tanúja. Berlinből tudósít, amíg ki nem utasítják Németországból. Hazatérve családi örökségre bukkan: egy varázstükröt örököl, amely egykor Rabbi Abraham Eleazarnak, az 1100 körül élt nagy kabbalistának, mágusnak és alkimistának a tulajdonában volt. Ezen át tartott kapcsolatot a „másik világgal”. Ez a tükör egy varázstükör, amely túlmutat az időn és a téren, feltárja a titkokat, és a világ láthatatlan összefüggéseit.
Amit a tükörben látunk, az többé már nem csak kép – lehetőség, figyelmeztetés, vagy éppen a sors formálásának eszköze. Kornét Gábor pedig nem elégedik meg a látással: cselekszik, beavatkozik, és próbálja jóra fordítani a világban zajló eseményeket. Élete folyamán vak segítő szándéka tapasztalatain át érik értő szeretetté, ahogy transzcendens képességeit fokozatosan visszanyeri. A varázstükör segítségével a múlt mélyrétegeibe és a láthatatlan szférákba is behatol, ahol megismeri az anyagot működtető okok törvényszerűségeit.
Szepes Mária Varázstükre lenyűgöző regény a misztikumról, az emberi döntések súlyáról és a tudás hatalmáról. Mély, fordulatos történet, amely egyszerre beszél a történelemről, a lélekről és a láthatatlan erőkről, amelyek mindannyiunk életét formálják.

„A varázstükör vetítővászon tulajdonképpen. Mindaz, ami a tükörbe vetül, a főhős lelkében játszódik le. Élő, színes, plasztikus képként a tükörbe jut, és ő tágra nyílt szemmel, minden ép érzékével látja, hallja, érzi az eseményeket. Semmi el nem rejtőzhet előle, amit látni akar... Mert mi maradhat titokban a Szellem előtt, amely nem ismer időt, távolságot, áthatol az anyagon, s minden forma mögött a lényeget szemléli? A tükörbe pedig ez a mindentudó, mindenlátó, misztikus erőinek birtokában lévő szellem vetíti ki a felidézett jelenségeket.” – Szepes Mária

„A Varázstükör a szemtanú hiteles beszámolója a hitleri téboly időszakáról, a háborúról, az ostromról, de ugyanakkor tudósít egy másik misztikus lélekvilágról, ahol „az életnek rengeteg változata van. Hamvas Béla még könyvtáros korában azért keresett meg, hogy a Varázstükör kiadásáról tárgyaljon velem, annyira fontosnak tartotta a végjátékról szóló beszámolómat...”