A termék, amely nem megy tönkre, a kapitalizmus rémálma. Rontja a kereskedelmi forgalmat. A fogyasztás viszont gazdasági rendszerünk hajtómotorja, s ezért eldobjuk a régit és javítás helyett újat veszünk – kivált, mert manapság ez utóbbi gyakran olcsóbb. Az 1920-as évek izzólámpakartelljét követően sok termék nem tart már annyi ideig, ameddig erre valójában képes lenne: az izzószálak idő előtt kiégnek, a tintasugaras nyomtatók chip-vezérlés parancsára beszüntetik a munkát, és háromévente új számítógépre van szükség, mivel a régi az új operációs rendszerrel már nem tud lépést tartani. Rendszer van ebben: „tervezett elavulás” a neve annak az elvnek, amely az élettartam szándékos megrövidítését elejétől fogva előirányozza. Ez az elv az olcsó tömeggyártásnak és a pazarló nyersanyagfelhasználásnak köszönhetően a bőségi társadalom és bálványa, a gazdasági növekedés tartópillérévé vált. A következmény az egész világot elárasztó jóléti szemét és az erőforrások elapadása. A könyv olyan izgalmas, mint egy rémregény, ugyanakkor megalapozottan és inspirálóan meséli el, hogy ki találta ki ezt az eszközt a konjunktúra fellendítésére és miként válhatott ez még saját tetteink mozgatórugójává is. A könyv az azonos című dokumentumfilmhez végzett többéves kutatómunka alapján készült. A dokumentumfilmet a televízióban (arte, ORF) többször vetítették és megvitatták (többek között a Hart aber fair című műsorban). JÜRGEN REUSS, 1963, skandináv és német nyelvtudományt, valamint filozófiát tanult, sok könyvet fordított, néhányat megjelentetett, szerkesztőként inkább tervezetlen elavulású médiáknál dolgozott és mint szabadfoglalkozású újságíró, fordító és író Freiburgban él.  COSIMA DANNORITZER, 1965-ben Dortmundban született, Skóciában és Angliában filmkészítést tanult. Filmesként többek között a BBC-nek, a Deutsche Welle-nek és a spanyol TVE televíziónak dolgozott. Szóban forgó filmjét eddig 21 országba adták el és 11 nemzetközi fesztiválon tüntették ki díjjal.