Részlet Verebics János utószavából:
Perseus kapitány és a magyar tudományos-fantasztikus képregény megújulása
A tudományos-fantasztikus „zsáner” –
ahogy Harrison Fawcett közkedvelt hőse, Brett
Shaw a műfajt a tőle megszokott tömör eleganciával jellemezné – kezdetektől fogva sajátos, önálló vonulatot képezett a magyar képregényben. Cs. Horváth Tibor – szerencsére –
szerette a sci-fit, s láthatóan örömmel készített az ötvenes-hatvanas évek fordulóján még
inkább csak csurranva-cseppenve megjelenő,
főként szovjet fantasztikus regényekből adaptációkat. A Pajtásban a hatvanas évek második felében egymást érték a jobbnál jobb feldolgozások: 1968-ban – Korcsmáros Pál rajzaival – A fekete csillag, Endrődi rajzaival a
Rákok a szigeten és a Mennydörgés a föld alól,
1969-ben Zórád Ernő rajzaival Kuczka Péter
zseniális A vasfejűje és folytatása, a Végzetes
bújócska, majd az Orion…
