A képregény a regények képes változata lenne, mint ahogy a nevéből erre következtetni lehet? Vagy önálló elbeszélési forma, amiben az irodalom és a képzőművészet egyenrangú elemek? Évtizedeken át kezeltük úgy a képregényt, mint az irodalmi művek zanzásított változatát, kivívva ezzel mind az irodalmárok, mind a képzőművészek megvetését. Sokszor maguk a rajzolóik sem tartották sokra a hétről hétre megjelenő rajzsorozataikat. De hogyan alakulhatott így a magyar képregény története? Ideológiai, politikai vagy üzleti szempontok határozták meg a magyar képregény sorsát az ötvenes-hatvanas években? Erre a kérdésre igyekszik választ adni Kertész Sándor, a privatkepregenytortenet.blogspot.hu szerzője, aki személyes élményeit is megírva közli képregénytörténeti írásait. A könyv ezekből az írásokból közöl válogatást.
