A Vörös Vonat, amúgy ezüstszín, Kádár különvonata volt. Kádár János magyarországi pártvezér gyűlölte a repülést, bár volt, amikor erre kényszerült, de legtöbbet vonatozni szeretett. Különösen az ő személyi vonatával, amelyet nem az állam, nem is a párt, hanem a saját játékának tekintett.
Tudta ezt a CIA is! Azt is, ha kavarodás van, az neki használ, de ha mégsem, az még mindig jobb, mint az állóvíz. Különösen 1984-ben, amikor választási év van az USA-ban. Az elnöknek pedig több belpolitikai gondja van, amiről el kellene terelni a figyelmet.
Ha van egy nyugatra szakadt magyar, akkor azt vissza lehetne küldeni, egy jó kis fedősztorival. Majd rá kell irányítani a magyar rendőrség figyelmét, meg a titkosszolgálatét. A többi meg maga a kémjátszma, avval a kémmel, aki nem is tudja magáról, hogy az.
Szép lány… üldözés… a játék pedig halad az elkerülhetetlen végkifejlet felé.
Petrusák János író bemutatkozó detektív képregénye (Randi a szellemekkel) után ezúttal egy általa illusztrált kémtörténettel idézi fel a késői Kádár-korszakot.
