Olasz Ferenc fotográfus, filmrendező életműve kizárólag szakmai szempontú elemzésekkel nehezen közelíthető meg. Számára az álló- és mozgóképen rögzített valóság nemcsak az érzékeny önkifejezés eszköze, hanem az anyagi világon túli megtartás és megmaradás záloga is egyben. Mégsem puszta dokumentálásról van szó, nem egyszerű számbavételről, amikor út menti pléhkrisztusokat, dombra futó kálváriákat, temetőkben vigyázó fejfákat vagy roskatag székely kapukat fotóz; amikor a magyar történelem, kultúra és művészet nagy személyiségeinek vagy pillanatainak áldoz filmjeiben. A hétköznapitól, a csupán tárgyitól elemelkedő, a lényeget faggató és megidéző, nagyformátumú opusok megkísérlik visszaadni a szép morális és teológiai rangját.

Feledy Balázs művészeti író ehhez az emelkedettséghez és mélységhez méltó érzékenységgel mutatja be az életpálya legfontosabb állomásait és veszi számba kiemelkedő alkotásait, miközben pályatársak, kritikusok, alkotók gondolatait idézi meg Olasz Ferenc portréjának megfestéséhez. A több mint kétszáz, legnagyobb részt egész oldalon helyet kapó fénykép pedig sosem látott egészében mutatja be az 1960-as évek óta gazdagodó, sokféleségében is páratlanul egységes életművet.