„Semmiért sem kell – úgy érzem – bocsánatot kérnem. Mert ez van.”

Náray Tamás eddigi legőszintébb és legszemélyesebb könyvének nemes egyszerűséggel saját létezése a tárgya. Önmaga elől nincs mit lepleznie; nincs, akinek vagy akiért szépítsen, maszatoljon. Az Anyám szerint és az Apám szerint című nagy sikerű kötetek után most levonja a saját tanulságait. Az életéből, a munkásságából, a származásából és a neveltetéséből, az őt övező szeretetből és figyelemből, de nem kevésbé az őt ért bántásokból és figyelmetlenségekből. A létezés felületességéből. Viharoktól a megnyugvásig – fenntartva a belenyugvás képtelenségét. Zárójelbe téve sikert, megítélést, érzelmeket és értékeket, ihletet és stúdiumokat, hazát és önkéntes száműzetést – a legszemélyesebb dolgok sűrű sötétjéből indulva az általános igazságok derengése felé.

És amikor háborog és bánt, azt is mindig érted, sohasem ellened teszi.