A féléletidőt egy apró, de jól felismerhető nyilallás jelzi. Azt jelenti, eljutottál életed feléhez, és onnantól pontosan meghatározható a halálnapod.A tizenhét éves Flint Larsen nyolc éve tudja, mikor fog meghalni.

Bakancslistája nincs.

Utolsó napjaira visszatér a szülővárosába, hogy szülei körében csendben és mogorván várja a halált, ami 41 nap, 9 óra és 42 perc múlva érkezik.

De aztán találkozik September Harringtonnal, a tudós ambíciókat dédelgető lánnyal, aki a Félélet Intézet kutatógyakornoka, és akinek szintén megvannak a maga démonjai. Találkozásuk sorsszerű és csodálatos, épp ezért egyiküknek sem akaródzik igazat mondani. A lány mellett Flint megtanul nevetni, élvezni az életet és a barátok társaságát, megélni az örömöket, amiket mindeddig megtagadott magától.

Amikor kiderül Flint makacsul őrzött titka, megindul a versenyfutás az idővel. September elmélete szerint egy bizonyos kísérleti kezelés talán meghosszabíthatja a fiú életét.

De csak talán...

"Többre vágyom az egyszerű létezésnél. Élni akarok."

"Most először engedélyezem magamnak, hogy elképzeljem, milyen érzés lenne olyan emberként élni, aki nem tudja, mikor fog meghalni. Reggelente felébredek, és kimerészkedek egy olyan világba, ahol száz halálos veszély leselkedik rám. De nem bújok el; jelentkezem egy repülősiskolába, és pilóta leszek. Kisétálunk a Romokhoz, és belekarcoljuk a nevünket a kövekbe, Flint + September, és hallgatom, ahogy September felhevülten magyaráz mindenféle spektrométerekről, kromatográfokról meg a többi érthetetlen dologról. Nézem, ahogy az őszi naplemente fénye a hajába fonódik. Amikor megszerzem a pilótaengedélyemet, elviszem egy körre."