A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa, tudományszervező, nyug. görögkatolikus lelkész, a katolikus szofiológia egyedüli hazai művelője. Főbb szakterületei: a realizmus bölcselete, a lételmélet Aquinói Szent Tamás nyomán, valamint a női–anyai viszony az isteni létben.
Utóbbi jelen kötet teológiai kutatásának tárgya is. Kiindulópontja az „elférfiasodás" fordulata. Az ősegyházak történetéig visszanyúlva Cselényi István Gábor olvasóját az Isteni Bölcsesség (Hokma-Szófia) női princípiuma nyomában vezeti, annak a nyugati és keleti egyház által létrehozott lelkiségben, a mariológiában felbukkanó megnyilatkozásaira világít rá. Egyben a nőtörténetet olvassuk újra teológiai szemszögből, az eddigiektől eltérő megközelítésben. Nyelvi tévedésnek, vagyis a Lélek szó félreértelmezésének következménye lett az ún. logoszofiánus fordulat, mely magyarázattal szolgál a C. G. Jung írásaiban is kellő súllyal jelen lévő kérdéskörre.
A trinitológia alapjaihoz kötődő koncepció a magyar székelyföldi Boldogasszony-kultuszt, a néphagyományban is átörökített elemeit (Babba-Mária) a mezopotámiai kultusszal „villantja" össze. A kötettel induló interdiszciplináris Sophia Sacra sorozat hazait és egyetemest egyaránt vizsgál a lét női aspektusa, a vallásos és vallási gyökerű kultúra és lelkiség erőterében.