Az 1960-ban született Bernard Minier a Pireneusok lábánál nőtt fel: a zene és az irodalom mellett ez a vidék is meghatározó szerepet töltött és tölt be az életében. Nyolcéves korában döntötte el, hogy író lesz, majd huszonnégy évesen Párizsba költözött, és a rock, a könyvek, az utazás  bűvöletében eltelt dühöngő ifjúság évei után, 1984-ben a francia vámhivatalnál helyezkedett el… A szürke köztisztviselő álruháját magára öltve hosszú-hosszú éveken át kettős életet élt: idejét, energiáját a hivatalnoki munka és az írás között osztotta meg, és bár elbeszéléseivel szép sikereket ért el, az igazi ismertséget, elismertséget csak a 2011-ben megjelent, A fagy című regénye hozta el a számára. Azóta kizárólag az írásnak szenteli magát. Egy kétezer méter magasban működő vízi erőmű munkásai egy lefejezett, félig megnyúzott lovat találnak a felvonó állványzatához rögzítve.  Az első áldozat, de nem az utolsó… A Pireneusokban járunk, tél van, csend és hó és halál. Az égig érő hegyek, a hallgatag, titkukat féltékenyen őrző völgyek világa ez. Mintha a pokol bugyraiba szállnánk alá, mintha a völgy felett magasodó hegycsúcson működő, szigorúan ellenőrzött pszichiátriai intézet elszabaduló démonai akarnák uralmuk alá hajtani a világot.  Servaz parancsnok életének legnehezebb ügyével kerül szembe. Minél előrébb jut a nyomozással, minél több kérdésre talál választ, annál több gyötrelmes titokra bukkan. A válasz, a megoldás kéznyújtásnyira van csupán, de a világra telepedő gonosz elleni harcban minden érzés, minden emlék összekavarodik. A múlt nem ereszt, a gyilkosok bűne, az áldozatok kínja és a túlélők nem szűnő szenvedése ellepi a jelent, és mint a hegyekben hatalmas torlaszokban összegyűlő, szikrázóan fehér hó, elzárja a jövőbe vezető utat. Sikerül-e kitörnie Servaznak és társainak?