A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. Kisbán Emil két kötetes monográfiájában az alábbi gondolatokkal vezeti be művét: „Történelmünk tanúsága szerint hazánkat a kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn. A pálosok a keresztben való hitet, s a nyomában fakadó kultúrát, a doctrina Christianat hirdették és terjesztették minden módon, a korok más-más szükséglete szerint. A XIV. és XV. század véres harcaiban éppúgy teljesítették szent kötelességüket, mint a kultúra nyugalmának békés éveiben. Fennállásuk első idejében, abban a korszakban, midőn a pálosok remetekolostorokban éltek s hivatásuk az elmélyült meditáció volt. Európát s egyben hazánk földjét zavaros belső harcok, vagy ellenséges vad hordák pusztításai tépdesték. A pálos szerzetes kilépett magányából és kardjával és imádságával küzdött Mária országáért a pogány és az eretnekek ellen. Nemzetünk büszkesége, drágagyöngye volt a rend ezekben a századokban.” Könyvünk az 1940-es kiadás hasonmása.
A II kötet 1711-1786-ig mutatja be a rend történetét.