„Néztem, egyre csak néztem. És megértettem, hogy ő talán csak jót akart. Jót akart nekem a sok-sok hazugsággal. Talán szeretett is. Talán csak nem akarta ezt a fájást, ami most elért. Meg ezt a megmagyarázhatatlan, ólmos fáradtságot. Felállt, és beletörölte az arcát egy konyharuhába. Máskor rászóltam volna, hogy az nem arra való, de akkor valahogy arra való volt. Akkor semmi nem arra való volt, amire való lenne."
Az Egyasszony szerzőjének legújabb tárcanovelláiról nehéz eldönteni, hogy egy fodrászszékben vagy egy pszichológus díványán ülve mesélik-e őket. A körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, feleségekről és férjekről, gyerekekről és felnőttekről, Nagykörúton innen és túl. Öncsalásról és csalásról, a problémákkal való szembenézésről vagy az arra való képtelenségről. Péterfy-Novák Éva éles szemmel fedezi fel a repedéseket a kirakatüvegen, és szókimondóan, ám humorral és empátiával tárja azokat olvasói elé.
Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. 2014-ben jelent meg Egyasszony című regénye, amelyben mozgás- és értelmi sérült gyermekének születését és elvesztését meséli el. A megrázó kötetből – melyet azóta több mint tízszer kellett utánnyomni – 2015-ben nagy sikerű monodrámát vitt színre az Orlai Produkciós Iroda és a Füge. A 2017-es A rózsaszín ruha című elbeszélés-gyűjtemény után két évvel jelent meg az Apád előtt ne vetkőzz című második regénye, amelynek központi kérdése, hogy meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat. Szentesi Évával közösen írt Damaszt és paprikás csirke című kötetben tárcanovellái mellett pedig a legkedvesebb receptjei is olvashatók.