Részletek
SZAMÓCA Dühtől piros a szamóca, egyre vörösebb az orra, ott ül a kertünk végében, s már szólni sem tud mérgében. Folyton-folyvást csak kérdezem: - Miért haragszol, édesem? Hiszen mi téged szeretünk, és egykettőre megeszünk. - Hát éppen ez az én bajom: ne szeressetek oly nagyon, ha arra jó a szeretet, hogy megegyetek engemet!
