A L’Harmattan Kiadó Határesetek sorozata főként festőként és grafikusként ismert Bornyik Sándor munkásságáról szólva bemutatja a művész pályájának egy eddig rejtettebb oldalát: a sokoldalú tervezőgrafikust, aki kipróbálta magát a tárgytervezés, a fényképezés, a rajzfilm és a színház területén is. A műfajok, sőt művészeti ágak közötti határátlépések, a hagyományos képzőművészeti problémák és eljárások kölcsönhatásai az új médiumokkal a 20. századi avantgárd mozgalmak és a nyomukban kibontakozó modern tárgy- és vizuális kultúra jellegzetes, máig ható vonásai közé tartoznak.
A művészet társadalomformáló szerepét valló Bortnyik munkássága ebben a szellemben bontakozott ki Kassák MA folyóiratának körében, majd a weimari Bauhaus vonzásában eltöltött időszak után Budapesten. A reklám- és könyvművészet megújításában nemcsak mint tervező vett részt, hanem Műhely nevű magániskolája révén is, mely a Bauhaus tervezési elveit vezette be a hazai gyakorlatba.
A Műhely a funkcionalizmus jegyében 1928 és 1933 között mintegy „brand”-dé vált, s ebben nagy szerepe volt a Bortnyik azonos elveket valló barátaiból, alkotótársaiból álló kapcsolati hálónak. A modernizmus felvirágzását megtörő történelmi-politikai változások új kihívások elé állították a művészt. Bortnyik állásfoglalásait vizsgálva a második világháború időszakában és a Rákosi-, majd a Kádár-korszakban felvetődő dilemmákban, fontos adalékokat találunk az aktuális hazai művészettörténeti kutatásokhoz.