Dani felkavaró mondatokat hall az iskolában. "Kevés vagy, mint Hitlerben a jóindulat" -- mondja egy osztálytársa. A kisfiú tudja, hogy zsidó, de ennél többet sosem sikerült kihúznia a szüleiből. Kétségek között vánszorog haza, próbálja megemészteni a hallottakat, még az internetet is segítségül hívja, de amit ott talál, attól csak még jobban megijed és összezavarodik. Amikor az osztálytársai kihagyják a focimeccsből, Dani végképp elkeseredik. Aztán megismerkedik a barátja idős nagypapájával, és a bácsi mesélni kezd a gyerekkoráról és 1944-ről...
Mikor kezdhetünk a holokausztról beszélni a gyerekekkel? Hogyan közelítsünk meg egy ilyen érzékeny témát, hogy ők is be tudják fogadni? A könyvbeli Dani legnagyobb nehézsége az, hogy a felnőttek konokul hallgatnak. Igaz Dóra ezzel az gyengéd és okos regénnyel segít abban, hogy a gyerekek elindulhassanak a megértés felé. Beszéljünk róla, hogy mindenkinek könnyebb legyen!