,,Kapaszkodom a gondolatba
...hogy a szüleim túlélték az evakuálást.
...hogy egészségesek és biztonságban vannak.
...hogy mostanra már tudniuk kell, hogy itt maradtam.
...hogy nem nyugszanak, míg újra együtt nem leszünk.
...hogy megmentenek.
...hogy igenis jól végződik ez az egész."

A tizenkét éves Maddie azt tervezi, hogy a nagyszülei üresen álló házában alszik két legjobb barátnőjével, de a kalandos terv rémálomba fordul. A várost egy titokzatos vészhelyzet miatt kiürítik, Maddie pedig magára marad áram, telefon és internet nélkül.
A túlélés fortélyait egyetlen társa, egy George nevű rottweiler társaságában sajátítja el. S miközben meg kell védenie magát a természeti csapásokkal, az elvadult kutyákkal vagy a várost járó fosztogatókkal szemben, Maddie kénytelen szembenézni azzal a lehetőséggel is, hogy talán az egész életét egyes-egyedül fogja leélni.
Megan E. Freeman verses formában írt könyve egyszerre izgalmas disztópia és érzékeny felnövekvéstörténet.