Joseph de Maistre (1753–1821) jogász, diplomata és író volt. A savoyai-piemonti politikai elit tagja. Legismertebb művei az Elmélkedések Franciaországról (1796),
A pápáról (1818) és a Szentpétervári beszélgetések (1821).
A felvilágosodás egyik legélesebb és legeredetibb kritikusa, művelt, jó megfigyelő és problémaérzékeny. A francia konzervatív hagyomány egyik megalapozója.
Nagyon sok, ellentétes nézeteket valló szerzőre hatott: Saint-Simonra, Comte-ra, Balzacra, Baudelaire-re, Donoso Cortesre, Carl Schmittre, James Fitzjames Stephenre és Morrasra.
 
Az Elmélkedések Franciaországról című írás és a Tanulmány a politikai alkotmányok és más emberi intézmények rendezőelvéről szoros tematikai összefüggése miatt jelenik meg egy kötetben.
De Maistre a francia forradalom alapján bírálja az alkotmány- és társadalomalkotó reményeket.
A szerző rajongója, a nevét rejtve tartani kívánó orosz nemes kiválóan foglalja ezt össze: „Igen, az ember csak tervezésre képes: ez óriási igazság. Megadatott neki a gondolkodás képessége is, a szabad döntés lehetőségével.
Az eseményekre azonban már nincs befolyása, azok alakulása csak az alkotó kéznek engedelmeskedik. Hiábavaló az emberek döntési igyekezete, hogy így vagy úgy kormányozzanak,
illetve ilyen vagy olyan kormányzásnak vessék magukat alá. […] Amikor erőfeszítéseiket nem az isteni alapelv vezérli, szabad akaratuknak politikai vesszőfutás az eredménye. A szerveződés tudása nem emberi képesség: a rend minden rend forrásából fakad.”
Az író mai hívei nem pusztán a katolikus monarchistát látják benne, hanem az alkotmány- és szuverenitáselmélet, politikai teológia és decizionizmus fontos alakját, a konstruktivizmus, demokrácia és liberalizmus egyik legeredetibb bírálóját.