Korunk társadalmait nevezhetjük „információsnak", „hálózatinak", „kockázatinak", „posztindusztriálisnak", „posztmodernnek", „posztmateriálisnak", „tulajdonságok nélkülinek" vagy éppen „posztarchaikusnak". Ezek a megnevezések, mint a szociológia leírásai általában az elmúlt két évszázad során, mind az anyagi és szellemi környezet és az egyéni életvitel döntő jelentőségű átalakulását igyekszenek megragadni. Ezek a változások alapjaiban határozzák meg a jelenkori társadalmak struktúráját, illetve az egyének egymáshoz és világhoz fűződő viszonyulásit is. Ezzel egy időben a jelenkori társadalmakat megragadni igyekvő empirikus és elméleti modelleknek is új kihívásokkal kell szembenézniük. A jelen tanulmánykötet alapjául szolgáló kutatás részben erre az igényre válaszul zajlott. A kutatás során kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a hagyományos kemény változók mellett – amelyek a globalizált-információs társadalmak leírására egyre kevésbé alkalmasak – olyan puha változókra helyezzük a hangsúlyt, amelyek révén a magyar társadalomban uralkodó érték- és attitűdbéli mintázatok tipizálhatók. Ezzel összhangban a tanulmánykötet elsődleges célja, hogy átfogó képet nyújtson a magyar társadalom szerkezeti, értékrend- és attitűdbéli sajátosságairól.