„Ő felségének” – írta 1629 februárjában Bethlen Gábor fejedelemről az öccse Sárospatak urának – „bizony nincs olyan egészsége, az mint kívántatnék, mert nagy főfájás uralkodik sok esztendőktől fogva ő felségén, … néha nehezen veszen lélegzetet, mikor valami hosszú grádicson kell felmenni, sőt éczaka is reá jő néha ő felségére, ki … ha elhatalmaznék, nehéz és félelmes dolog követhetné, de az doctorok jó reménységben valának isten után abból, hogy ő felségéről elvehetik.” A gyógyszerészcsaládba született, patikákban nevelkedett művészettörténész szerző levéltári kutatásainak „mellékterméke”, gyermek- és ifjúkorának varázslatos világa iránti nosztalgiájának a lenyomata ez a kis kötet, mely az erdélyi fejedelmi udvar gyógyítással foglalkozó személyzetére: híres egyetemek doktoraira, hazai orvosemberekre és -asszonyokra, feredősökre, gyógyszerészekre, azonkívül a gyógyítás eszközeire: ásvány- és hévizekre, gyógyszerekre, valamint a gyulafehérvári fejedelmi patikára vonatkozó adatok keretében törekszik megvilágítani a „nagy fejedelem” és kiváló utóda, I. Rákóczi György betegségének és halálának a körülményeit.