Erdélyt az Isten jókedvében teremtette tartja a vendégtoborzó és azonmód idealizáló közhely. Ezzel szemben a magyar történetírás nagyjából egyöntetűen vallja, hogy az Erdélyi Fejedelemség korántsem jókedvében született. Az Erdély-központú keleti országot 1541 után kényszer és erőszak szülte, a magyar királyok vagy a magyarországi politikusok közül senki sem akarta olvashatjuk egy helyütt. Másutt a Kárpátok védelmében önálló államba szerveződő ország egyenesen Szulejmán szultán találmányaként tűnik elénk. Hogy pedig a közjáték az ismert módon alakult, azt az európai politikai erők s a magyar és erdélyi uralkodó osztály alkalmazkodóképessége tették lehetővé. Így végül nem jön világra torzszülött, ami egyebek mellett annak köszönhető, hogy Erdély a középkori Magyarország keretében is rendelkezett valamelyes önállósággal, meg hogy az országrész nációknak nevezett rendjei érdekegyeztetésének volt már egy kialakult, viszonylag jól működő kultúrája.