A lengyel származású Joseph Conrad több mint húsz évig szolgált tengerészként, mielőtt az írásnak szentelte magát. Műveinek a tenger mellett két állandó szereplője a nyugtalanság és a megszállottság. A Holnap című elbeszélésben a nyugalomba vonult öreg hajóskapitány, Hagberd, és szomszédja, a fiatal Bessie gyötrelmes történetét helyezi ebbe a háromszögbe. A mű középpontjában azon emberek életének és lelkivilágának az elemzése áll, akik hamis reményektől és illúzióktól szenvednek, amelyek beteges képzeletük vagy elnyomott vágyaik gyümölcsei.
A megszállott egoista Hagberd kétségbeesetten várja haza fiát, akit ő üldözött el, az egyszerű szívű Bessie pedig sorsába beletörődve ápolja zsarnoki apját. A lélek megbénulása, ami a kapitány esetében az őrület eredménye, a lánynál a belenyugvó fásultságé, hordoz egyfajta – igaz, egészségtelen – egyensúlyt. Ezt forgatja fel a harmadik alak megjelenése: ő az annyira várt fiú, Harry, aki csaknem állati vitalitásával törést okoz a másik két ember életében.Hagberd nem képes elfogadni, hogy valaki megkérdőjelezze az ő világszemléletét, amely immár a fiú visszatérésének valamiféle mítoszán alapul, eleve elutasít minden megoldást, amellyel mává tehetné azt a holnapot, amely immár az ő egyetlen perspektívája. Harry látogatása után végül mégsem változik semmi: a kapitány nem ismeri el a fiút annak, aki, továbbra is egy hamarosan megérkező, képzeletbeli fiúról álmodozik. A szerencsétlen leány számára Harry megjelenése és távozása minden remény végét jelenti: nem szabadulhat meg egy olyan létállapotból, amelyet régóta elvisel annak ellenére, hogy nyilvánvalóan elviselhetetlen.