A filozófia nem kizárólag és nem elsősorban a világ általános felfogása. Bölcsességét minden valós adat és minden probléma részletes elemzése türelmes próbájának vetik alá. Ez egyszerre az értelem abszolút erőfeszítése, a tapasztalatok bőséges gazdagsága, a jóért való etikai-politikai aggódás.

Bármilyen vonzó is egy eszmerendszer, ha hiányoznak belőle ezek az alapvető tényezők, akkor alapjában véve közömbösnek kell lennie számunkra (éppen azért, mert nem filozófia lesz). Aki filozófusnak vallja magát, az nem elégszik meg azzal a "filozófiával", amelyik neki tetszik, hanem egyszerűen azzal, amelyiknek a világ és az értelem fényében meg kell lennie. Nos, senki sem képviselte jobban a bölcsességnek ezt az eszményét a huszadik században, mint Edmund Husserl, a fenomenológia megalapítója, míg H.-G. Gadamerre hárult a bölcsesség eszményének eltérítése. Neki az volt a feladata, hogy a filozófiát a historizmus felé terelje. (Manuel Cruz, filozófus)