A mai magyar szellemi nyilvánosság, politikai közvélemény Jászi Oszkárról alkotott képe döntően 20. század eleji tevékenységének az értelmezésére épül, holott e húsz évet még három évtizednyi emigrációs pályaszakasz követte.
Külföldi éveiből szinte kizárólag az vált érdekessé, ami századelős ténykedése meghosszabbításaként volt felfogható: korai emigráns politizálása, a dunai konföderáció tervéhez való ragaszkodása, A Habsburg-monarchia felbomlása című könyve. Csakhogy 1919-től kezdőden Jászi egyik legfőbb szellemi törekvése az önrevízió volt: század eleji vélekedéseinek, állásfoglalásainak a felülvizsgálata, meghaladása. Már a harmincas években előállt a furcsa, maradandónak bizonyult helyzet, hogy hazai hívei század eleji teljesítménye miatt tartották nagyra, ellenfelei ugyanezért bírálták vagy kárhoztatták, miközben ő maga már átértékelte egykori nézeteit.