„Gyo¨nyo¨ru?en megi'rt e's elgondolkodtato' to¨rte'net.” - Anne L. Green
Lehetett volna... mindenem
Mara Winkler doktorno? e's dr. Dobos Konra'd to¨rte'nete folytato'dik. Az elso? re'szben megismert szereplo?k e'lete tova'bb bonyolo'dik. „Ha a sors u'gy rendelkezett, hogy ke't ember le'te o¨ssze kell hogy kapcsolo'djon, akkor hia'ba ku¨zdesz ellene. Nincs az az ero?, amely eltaszi'tana' o?ket egyma'sto'l” - hangzik el a rege'nyben Pataki Do'ra pszicholo'gusto'l, aki Mara bara'tno?je, unokatestve're, a'm legfo?ke'ppen ta'masza a tragikus e's sokszor emberpro'ba'lo' helyzetekben. Az elso? re'szben elindi'tott sza'lak me'g inka'bb o¨sszekusza'lo'dnak, e's kibogoza'suk ko¨zben elkeru¨lhetetlen, hogy Mara e's Konra'd u'jra tala'lkozzon.
De vajon jo'kor jo¨n el ez a pillanat? Elegendo?-e, ha me'lyen legbelu¨l e'rezzu¨k, hogy szeretu¨nk valakit? Mi minden ira'nyi'that bennu¨nket bizonyos do¨nte'sek fele'? Mara e's Konra'd csupa nagybetu?s ke'rde'ssel tala'lja szemben maga't. Papp Csilla va'rva va'rt rege'nye'bo?l megtudjuk ve'gre, hogy az ido?, vagy ba'rmi ma's begyo'gyi'tja- e Konra'd szi've'n azt a ta'tongo' sebet, melyet Mara a'rula'sa ejtett, e's hogy Mara mike'nt ku¨zd meg a saja't korla'taival. Mi'g Mara o¨nmaga'val vi'vo'dik, Konra'd egy va'ratlan e's elke'peszto? utaza's sora'n ege'szen u'j kihi'va'sok ele' ne'z.
Ke't szi'v olykor egyszerre dobban akkor is, ha ta'vol keru¨lnek egyma'sto'l. Ez a to¨rte'net bebizonyi'tja neku¨nk, hogy ez lehetse'ges, e's azt is megmutatja, hogy hogyan. Az utolso' percig e's me'g azon is tu'l izgulhatunk, vajon Mara'nak e's Konra'dnak csak lehetett volna, vagy meg is lett mindene...