A szibériai hadifogolytábort is megjárt Láng Rudolf Rezső (1881–1963) tanári állása mellett a Nimród szerkesztőségének oszlopos tagja is volt. E vadászújság tíz rovatában (pl. vadászati tanulmányok, vadászati elbeszélések, lő- és fegyvertechnika, lőszer, vadászeb) félezernél is több írása jelent meg, amelyeket legtöbbször Sólyom néven publikált. E hiánypótló kötet ezekből az írásokból tesz közzé egy válogatást, amelyből kitűnik a szerző őszinte természetszeretete, nagyfokú szakmai hozzáértése, magas etikai mércéje, amely értékek az igazi, a nemes értelemben vett vadászat szószólói közé emelik őt, azok közé, akik nem gyilkosai, hanem „szerető sáfárai” a vadnak. Láng Rudolf Rezső a vadásztársadalom megbecsült tagja volt, barátai között tudhatta többek között Fekete Istvánt és Kittenberger Kálmánt is. Előbbi a vadászok lelkiismeretének, bölcs tanítójának tartotta őt, utóbbi pedig egyenesen a Nimród „szent emberének” nevezte, utalva ezzel arra a mércére, amelyet munkássága jelentett a tudás és a példaadás, ezen belül különösen a vadászetika terén. Ennek lényegét saját maga így összegezte: „Tiszteld a törvényt, szeresd az állatot, becsüld meg vadásztársaidat.”