A családot vaskézzel irányító Windsor nagyi szava törvény. Ezúttal Dionon a sor, hogy megházasodjon.

A kiszemelt feleség, Faye tudta, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Most kénytelen szakítani szerelmével, a szelíd Erickel, mert a családok közötti egyezséget nem rúghatja fel.

Faye-nek nem volt felhőtlen gyerekkora bántalmazó apja mellett; a félénk, törékeny kislányt úgy nevelték, hogy tökéletes feleség legyen. A zene volt az egyetlen menedéke, és most, sikeres zongoraművészként is csak ezen a nyelven tudja kifejezni az érzéseit.

Dion is nehéz terhet cipel, bár ez nem látszik a határozott, kemény üzletemberen. Jóval idősebb Faye-nél, és nem fűz sok reményt a kényszerű házassághoz. Ám mindkettőjük meglepetésére olyan rejtett tulajdonságokat fedeznek fel a másikban, amelyek átsegítik őket a nehézségeken, és talán végre ők is megtalálják a megérdemelt boldogságot.

„Azt hittem, végre fellélegezhetünk, és minden jóra fordul. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Mindig fogoly leszek, és nincs menekvés.”