A kötet elbeszélései a 19. század végi, Szeged környéki puszták embereiről mesélnek. A kevés szavú csikósokról, a maguk szabta törvényeikhez igazodó gulyásokról, a Nappal, a Holddal és a csillagokkal beszélő viszonyban élő juhászokról, és a köreikből kiszakadt törvényen kívüliekről, a betyárokról. A kötetet a pásztorfaragások világából merítő grafikák díszítik, valamint 42 betyárfénykép az 1870-es évek szegedi bűnpöreinek leghírhedtebb szereplőiről. A könyvhöz közel száz oldalas virtuális melléklet kapcsolódik, mely a Bodobács Kiadó honlapján keresztül érhető el. "A puszta és az ő emberei oly kiismerhetetlenek. Az eszük oly másképp jár, fogalmaik a dolgokról oly mások, hogy sohasem tudni, hogy igazságaikban nincsen-e tréfa, s tréfát nem az igazság kedvéért mondanak-e.(...) ki tudna belemenni kutató kézzel e pusztai szívekbe, melyekben ma is lobog az ősvallás áldozati lángja." Kevés szegletében a világnak tartozik olyan elválaszthatatlanul össze ember és természet, mint a pusztában, ahol a természet rendjébe illeszkedés az egyetlen lehetőség a megmaradásra. Így volt ez a XIX. század második felében, a Szeged környéki, akkor még végtelennek és végtelenségükben öröknek tűnő pusztákon is. Az ősfoglalkozásokat űző, kevés szavú, a Nappal, a Holddal és a csillagokkal beszélő viszonyban élő juhászok, gulyások, csikósok pontosan tudták ezt. Róluk, s e tudásról, csorbíthatatlan igazságaikról, maguk szabta törvényeikről mesélnek a kötet elbeszélései. És szólnak még a pusztai népekből kiszakadt törvényen kívüliekről, a betyárokról is, egy elsüllyedt világ derűjével, békességével és indulataival...