Sose randizz a legjobb haveroddal!
Mindig légy eredeti!
A szabályok olykor arra valók, hogy megszegjék őket. Dave és Julia barátok. Már a középiskola legelején eltökélték, hogy sosem válnak sablonos diákokká. Még saját listát is írtak – a sosemek listáját – mindarról, amit semmi szín alatt nem akartak megtenni a középiskolában. A legtöbb szabály könnyen betartható, például az 5.: sosem festjük a hajunkat a szivárvány színei között megtalálható árnyalatra, vagy a 7.: sosem szűrjük össze a levet tanárral. Dave azonban titkot őriz: nem tartja be a 8. szabályt: sosem epekedünk némán valaki után a középiskola egész tartama alatt. Máskülönben ugyanis a 10. szabályt sértené meg, miszerint sosem randizunk a legjobb haverunkkal. Így amikor a szép, vadóc és hirtelen természetű Julia azt javasolja, hogy hajtsák végre mindazt, ami a sosemek listáján szerepel, Dave örömmel megy bele a játékba. Még a haját is hajlandó borzalmas zöld árnyalatúra befesteni. Tréfának indul a dolog, ám azután valami furcsa történik: Dave és Julia fölfedezik, hogy a sablonok mellőzésével tulajdonképpen elszalasztották az egész középiskolát. Sőt talán a szerelmet is.
 
„Alsaid tökéletesen ragadja meg az érettségizők iskolaundorának szépségeit, azt az időszakot, amikor a végzős diákok egyszerre unatkoznak és izgulnak, búslakodnak a múlton, és mégis
visszasírják azt. E néhány hét alatt minden lehetséges, akár még az elvesztegetett pillanatok bepótlása is.”
Kirkus Reviews
 
„A szerző ügyesen mutatja be Dave komplikált érzelmeit, amelyeket a fiú hosszú ideje táplál Julia iránt. A két jó barát évődése, valamint a hajszálpontos érzelmi egymásra hangolódás értékállóvá teszi a regényt.”
Booklist
 
„A könyv igazán szórakoztató pillantást vet arra a kérdésre, amit a romantikus vígjátékok újra meg újra feszegetni szoktak: vajon egy férfi meg egy nő maradhatnak-e csupán barátok…”
School Library Journal
 
„Gondolatébresztő és a végletekig elkápráztató elmélkedés szerelemről, barátságról és mindenről, ami a kettő között van.”
Nicola Yoon, a Minden, minden szerzője
 
„A Soha, mindig, néha vérpezsdítő regény a barátságról és a közhelyekkel dacoló gyöngéd érzelmekről. Szórakoztató merengéseivel illetve örök érvényű igazságaival leveszi a lábukról az olvasókat.”
Publishers Weekly