A szabadban főzés és sütés inkább szól a kikapcsolódásról, mint magáról a táplálkozásról. Ilyenkor minden leleményes ötletet be lehet dobni a közösbe, nem félünk, hogy úszni fog a konyha, valóban „szabadabbnak” érezzük magunkat attól, hogy odakinn főzőcskézünk. Általában nem egyedül állunk neki e kellemes műveletnek, hanem társasággal, családdal, barátokkal, tehát alkalomszámba megy, és mint ilyen, kiemel a hétköznapokból. Van, aki csak úgy ébred szombat reggel, hogy ma túl szép az idő a bennüléshez, és azonnal elfut pár mogyorófavesszőt vágni egy kis szalonnázáshoz; más megtervezi előre, bevásárol, szeletel, pácol, akár napokig is. Majd a grillezni valóhoz frissen kirántja a zöldhagymát, salátát a földből, az illatoknak senki nem fog tudni ellenállni. No meg ott a jó öreg bogrács, van lapos fenekű meg kerek, akaszthatjuk rúdra, háromlábra, kampóra, – olyan rotyogós gulyások, halászlevek főnek benne, míg elszórakoztatjuk egymást, vagy végigkapirgáljuk a kertet egy gereblyével, hogy „a király bácsi is megnyalja mind a tíz ujját utána!” Szerényebb eszközök ugyanolyan jól megteszik: tárcsán sütjük az őzlábgombát, túróval töltött csiperkét, flekkent. Én még a négybevágott krumplit is bedobom a közepébe. Szenzációs. Aztán a sok új masinéria, ilyen-olyan grillezők: kerekek, négyszögűek, fedettek, fedetlenek, kerekesek, csak meg nem szólalnak, mit-hogyan rendezz el rajtuk! És kiderül, bármelyik jó a szabadtüzes sütéshez. Ilyenkor megengedőbb, nyitottabb, barátságosabb mindenki, figyeljük csak meg, jobban megy az összedolgozás a cél érdekében, pattognak a viccek, jópofa mondások, élénkebbek a gyerekek, az egész kert vagy erdőszéle, patakpart és sátortábor, minden és mindenki arra vár, hogy végre elkészüljön a finom fogás. Ám bármennyire is szabadak vagyunk, ne feledkezzünk meg a tűzről, csak úgy rakjuk meg, ahogy szabad, ahol szabad, ezt nagyon be kell tartanunk, és megtanítanunk a gyerekeknek. A grillező eszközöket pedig nagyon szépen, rendben kell eltenni, ápolni, hogy valóban bármikor előhúzhassuk, ha sütni támad kedvünk. No jó, a mogyoróvesszőket nem muszáj, azt vághatunk következő alkalommal frisset, ruganyosat, ha kószálni lesz újra kedvünk!