2016-ban a magyar laikus bírósági rendszer átalakítására tett az Igazságügyi Minisztérium javaslatot a büntetőeljárási reform keretében. A szándék, mely 2018-tól jelentősen csökkentette a jogi végzettséggel nem rendelkező laikusok szerepét az igazságszolgáltatásban, beleillett abba a folyamatba, mely a volt szocialista országokat az 1990-es évek óta jellemzi. A szovjet mintára kialakított ülnökbíróságok korántsem erősítették a jogászokban azt a hitet, hogy a néprészvétel bármilyen értelmes célt szolgálna.

A szerzők még a reform szándékának ismerete előtt határozták el, hogy egy átfogó, az ülnökök és a hivatásos bírák véleményét feltáró empirikus kutatást végeznek. Vizsgálatukkal az ülnök rendszerről kívántak képet kapni, miután több mint ötven éve nem került sor ilyen kutatásra Magyarországon. Az utolsó, ehhez hasonló felmérést Kulcsár Kálmán vezetett, és régebben, még az 1960-as években, pártállami keretek között zajlott. Jelen kötet kutatói hipotézise az volt, hogy a jelentős társadalmi változások miatt az akkor szerzett ismereteknek csupán kis töredéke lehet érvényes ma már.

Az empirikus kutatást egy széleskörű, a laikus bíráskodás különböző modelljeit bemutató össze-hasonlító elemzéssel kívánták alaposabbá, és az olvasók számára élvezetesebbé tenni a szerzők.