Váncsa István szakácskönyvének új, bővített kiadásában negyven év munkáját gyűjti egybe. Hatalmas receptanyagot, 1125 különleges receptet tartalmaz, miközben a konyhaművészeti ismeretek valóságos enciklopédiája. Mindaz benne van, amit a gasztronómiáról egyáltalán tudni érdemes. Szó esik benne a világegyetem létezését meghatározó fizikai állandók és a marhafarok különös, misztikus kapcsolatáról, a rákok víz alatti hetvenkedésének matematikai vonatkozásait leíró Rayleigh–Plesset típusú egyenletekről, a polip hátborzongatóan fejlett intelligenciájáról, a konyhaművészet történeti, filozófiai, művészeti hátteréről, arról, mi köze a levesfőzésnek a hadművészethez, a magyar lakodalmas birkának Belső-Ázsiához, a töltött káposztának Perzsiához, ki volt Prométheusz, és egészen pontosan mennyire volt részeg akkor, amikor hazavitte a tüzet.
 
A kötet kibővült az eddig írott legalaposabb lecsóismereti értekezéssel, a kolbászok világának pazar, globális horizontú áttekintésével (persze a csabaitól indulva, amit a szerző a kozmosz gyémánttengelyének tekint); továbbá egy italfejezettel, amelyből kiderül, szükséges-e a forralt bor készítéshez az Edda című óskandináv mitologikus versfüzér teljes szövegét, de legalábbis Oddrún siralmának első szakaszát az utolsó szóig fejből tudnunk (igen).