A könyv három nyírségi, multietnikus lokális társadalom recens együttélési kapcsolatviszonyainak a tanulmányozásával foglalkozik. Nagyecsed, Nyírvasvári és Hodász települések magyar, oláh cigány és romungró közösségei a sajátos szociokulturális jellemzők, az etnikai csoportok eltérő hagyományai, életmódja és társadalmi normái következményeként szituatív együttélési rendszereket hoztak létre. Minden település esetében meghatározók azok a lokális közösségfolyamatok, és az ezek működésében tevőleges szerepet játszó közösségszervezetek, amelyek az etnokulturális távolság csökkenéséhez vagy éppen fenntartásához járulnak hozzá.

Az elemzés azt mutatja be, hogy a külső megfigyelő szempontjából hasonló adottságú színterek, amelyek makromutatóik alapján - például az etnostatisztikai, a demográfiai, az iskolázottsági, a munkaerő-piaci vagy a mobilitás tendenciákat megfigyelve - első pillantásra kevés különbséget mutatnak, valójában gyökeresen különböző együttélési közösségek. A könyv alapját képező kutatások néprajzi és kulturális antropológiai szemléletű módszertani megközelítésre támaszkodva, a folyamatok mögé tekintve teszik láthatóvá az etnikai együttélés a külső megfigyelői szempont számára rejtett dimenzióit, amelyek megértése gyakorlati jelentőségű. Az elemzés érveket szolgáltat annak a belátásához, hogy a vidéki lokális színterek magyar-cigány együttélési helyzeteinek megértése az egész társadalmat érintő általános kérdés.

SZABÓ HENRIETT (1987) az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat - Debreceni Egyetem Néprajzi Kutatócsoport kutatója (PhD). Tudományos munkásságának fontosabb területei a roma-magyar etnikai együttélési helyzetek kulturális antropológiai szemléletű vizsgálata, a lokális társadalmak közösségfolyamatainak tanulmányozása. A szerző aktív dokumentumfilm készítőként foglalkozik az etnográfiai/antropológiai filmkészítés elméletével és gyakorlatával, a vizuális hagyományábrázolás kérdéseivel és a roma és/vagy hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi integrációjával.