Mostanában több manga is került a kezeim közé. Éveken át nem érdekeltek, pontosabban: amibe beleolvastam, nem tudott megfogni. Sajnos az ember gyorsan általánosít, és így az évek során csak nagyon kevés próbálkozás volt. Aztán a blog miatt elkezdtünk ötletelni, és előjött a manga és anime vonal is, mint potenciális "áldozat". Bevallom, kicsit szkeptikus voltam, de a mostani tapasztalat és eszközök segítségével - az internet fantasztikus dolog, ha tudjuk használni! - átnéztem egy rakás lehetőséget, elvetettem egy csomó ötletet, és a végére maradt pár, ami igazán érdekesnek tűnt. Azóta is azt mondom: érdemes volt belevágni ebbe a kalandba, sok kellemes, izgalmas és szórakoztató percet nyertem. Azóta már folyékonyan beszélek japánul is, de ez persze nem igaz.
Az egyik kiszemeltem a Death Note volt, és az olcsóbb felét fogtam meg. Mivel elérhető az egyik streaming szolgáltatónál, pár kattintás után már néztem is az első részt. Majd rögtön a másodikat és a harmadikat is. Az alapkoncepciót ismertem, a mangát is láttam könyvesboltokban, még évekkel ezelőtt. Most meg sajnálom, hogy lemaradtam. Na de: nézzük, miről is van szó! A Death Note egy japán mangasorozat, amelyet Ohba Tsugumi (Óba Cugumi) írt, Obata Takeshi (Obata Takesi) illusztrált. Ez is egy shonen (sónen) manga, tehát alapvetően fiúknak szól. Negyven fölött én már többszörösen is fiú vagyok, szóval jócskán a célközönség. ;) A seinen (szeinen) manga a 18 és 30 közötti férfiakat célozza meg, szóval azt is kinőttem. Szerencsére nem zavar. A seinen női megfelelője a josei (dszószei), a lányos témák pedig shodjo (sódzso) címke alatt futnak. Ami még fontos lehet: a japánok ugyanolyan sorrendben használják a vezetéknév-keresztnév párost, ahogy mi is, szóval nem kel fejben visszarakosgatni, ahogy azt az angol nevekkel megszoktuk. Vissza a Death Note-hoz! 2003-ban kezdték el kiadni, és a manga sorozat még nem ért véget, amikor már jött az anime. Itthon először az anime ment a TV-ben, 2008 elején, majd nyáron a manga első kötete is. Született hozzá kapcsolódó könyv, videójáték, film, sőt, még musical is. De mi lehet a népszerűség titka?
A felütés viszonylag "egyszerű". Yagami (Jagami) Light egy középsulis diák, aki az iskola udvarán egy füzetet talál. A borítóján ez áll: Death Note. Pár oldalon szabályok állnak, és azok szerint, akinek a neve bekerül a füzetbe, az meghal. Ehhez ismerni kell a kiszemelt pontos - és igazi - nevét, illetve az arcát is. Persze ez egyáltalán nem tűnik hihetőnek, de Light fantáziáját nagyon piszkálja a dolog. Gondolkodik, vonakodik, mert mi van, ha mégis igaz? Végül kipróbálja, és kiderül, hogy a füzet egy Ryuk nevű halálisten (Shinigami) tulajdona. Ryuk unatkozott, és "elhagyta" a halállistát a földi világban, síkon - ahogy tetszik. Szóval működik, ez a lényeg. Light gyorsan ráérez az ízére, és a bűnözést próbálja eltűntetni, gyökerestől. Maga az elképzelés nem rossz, viszont ezzel ő is gyilkossá válik. Nevezhetjük igazságosztónak is, de a tényen nem változtat. De minél többet gondolkodik, annál inkább áll össze a terv a fejében, és annál több bűnöző kerül a listára. A sok fura haláleset természetesen felkelti a hatóságok érdeklődését is, viszont nehéz egy olyan tettest megtalálni, aki nem is csinált semmit. Erősen megnehezíti a dolgukat az is, hogy Light egy zseni, így a rendőrök is keresnek egy zsenit, aki őket segítheti. Az egyik oldalon az ismeretlen gyilkos, Kira (ez az angol „killer” szó japánul kitekert átirata), a másikon pedig L (japán kiejtése „Eru”).
Ettől a pillanattól fogva a zsenik harca lesz az egyik fő téma. Kicsit olyan, mint Sherlock Holmes és Moriarty örökös harca, amelyben az ellenfelek minden lehetőséget felmérnek, mindig a másik előtt akarnak lenni, legalább egy lépéssel. A gond mindig „csak” az, hogy ez a játék emberi életekbe kerül, nagyon sok az áldozat. Nemcsak a hétköznapi ember, hanem a rendőrség is elgondolkodik azon, hogy ez a valaki tulajdonképpen jót tesz, hiszen eltűnnek a bűnözők. Na de hogy? Felmerül a kérdés az olvasó fejében is, hogy mit tenne az adott helyzetben? Használná a halállistát? Ha igen, akkor mire? Normál esetben a lelkiismeretünk meggátol, nem teszünk ilyet, de mi van, amikor már túlléptünk egy bizonyos ponton? Nagyon drukkolunk, hogy Kira ne bukjon le, hiszen csak jót akar, egy jobb világot teremteni. De azt is tudjuk, hogy ez így nem mehet tovább. Bármikor állna le, már túl késő lenne. És amikor a lebukás veszélye fenyegeti, az ártatlan rendőr, nyomozó vagy ügynök is áldozatul eshet. Nincs határ.
A könyvek, képregények, filmek és sorozatok világában gyakran találkozunk szuperhősökkel, igazságosztókkal. Többen túllépik a már említett határt, a büntetés nem áll meg ott, hogy a hatóságok kezére adják a bűnözőt, hanem saját kezükkel intézik el a dolgokat. Láttuk Dextert, John Wick-et, olvassuk Diabolikot, és bár tudjuk, hogy nem jó, mégsem mindig ítéljük el őket az elkövetett gyilkosságokért. Miközben mondjuk Batmanre néha azt mondjuk, hogy puhány, mert nem teszi meg azt az utolsó lépést, nem szabadítja meg a világot azoktól, akik egy kis kényszerpihenő után megint az utcán vannak, megint szedik az áldozataikat. Kicsit ilyenek vagyunk, mi is szeretnénk segíteni a világon, akár extrém eszközökkel is. A Death Note világa tökéletesen ábrázolja ezt a fantáziát, minden velejárójával. Csak egy gond van vele: azonnal beszippant!
Kalmár Tibor – Hétköznapi Geekságok
