Mindenkinek vannak nehéz napjai, amikor bal lábbal kel fel, mikor semmi sem jön össze.
Néha ezen rossz dolgok hosszabb időszakon át is elkísérik az embert. Ilyenkor érdemes megállni, kicsit átgondolni, átértékelni életünk, és ha szükséges, változtatni pár dolgon. Ez lehet étrend-, életmód-, vagy esetleg munkahelyváltás… a dolgok függvényében.
A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény 88-as kötete Pókember egy ilyen életszakaszát tárja elénk, amikor válaszúthoz érkezik.
Peter Parker élete sosem volt fenékig tejfel. Szüleit már igen fiatalon elvesztette, és szeretett nagybátyja, valamint May néni gondozásába került, ami persze nagyszerű dolog volt, hiszen mérhetetlen szeretetet kapott a két öregtől. Tanulmányaival szuper jól boldogult, ám az élete többi területe kudarcok és katasztrófák sorozata volt.
Amikor megcsípte az a bizonyos pók, és különleges képességekre tett szert, nem is csoda az előzmények fényében, hogy elsősorban saját boldogulására használta újsütetű képességeit, és boldogan sütkérezett a könnyen jött népszerűségben. A siker és a csillogás kicsit a fejébe is szállt, így amikor megállíthatott volna egy rablást, nem tett semmit. Úgy érezte, Ő felette van ezen dolgoknak. Keserű lecke árán tanulta meg, mekkora hibát vétett, és hogy a „Nagy erő, nagy felelősséggel jár.”
Azóta mindent elkövet, hogy képességeit mások megsegítésére, megmentésére fordítsa.
Ám azt kell tapasztalnia, hiába kockáztatja az életét újra és újra, még azok közül is sokan bizalmatlanul méregetik, akiknek a segítségére siet. Mindez J.J. Jameson folyamatos gyűlölet-hadjárata eredménye. Ráadásul Peter állandó pénzszűkében van, és a magánélete is romokban hever a titkos személyazonossága miatt. az állandó „hősködés” a tanulmányi eredmények, sőt, most már az egészsége rovására is mennek. Összecsapnak a hullámok hősünk feje felett és komolyan elgondolkodik azon, hogy szögre akasztja a jelmezt…
