Cs. Horváth Tibor (1925–1993) a magyar képregény egyik legvitatottabb,
mégis megkerülhetetlen figurája: 1955–1993 között ő írta a
képregényforgatókönyvek jelentős részét Magyarországon, ezzel mintegy
meghatározta a magyar képregény első nagy korszakának arculatát.

Képregényeit sokan didaktikusnak és unalmasnak tartják, mivel
túlnyomórészt irodalmi alapanyagok nyomán dolgozott. Sokak szerint ez
káros volt, sokak szerint elkerülhetetlen a szocializmus éveiben.
Viszont érdemei közé tartozik olyan kiváló rajzolók foglalkoztatása,
mint Gugi Sándor, Zórád Ernő, Korcsmáros Pál, Sebők Imre és Fazekas
Attila. Bizonyos tekintetben ő volt a magyar képregény talán első
„menedzsere”, aki képes volt az akkori kultúrpolitikával elfogadtatni
és éveken át életben tartani a lenézett és csak megtűrt kifejezési
formát: a képregényt.

Ez a képregény Cs. Horváth Tibor életét viszi színre:
az embert a szavakkal telezsúfolt képkockák mögött.